Lets travel

Sziasztok!

Egyik nap emlékeztettek rá hogy majdnem egy hónapja nem írtam. Hát igen itt repül az idő, észre sem , hogy ilyen régen volt.  Itt telnek a mindennapok nem nagyon történik semmi újdonság. Kezdem érezni hogy már több mint 4 hónapja itt vagyok. Azt mondják itt, hogy amint elkezded számolni vissza a heteket az az a pillanat amikor elérted a holtpontot. Hát nekem 7 hét van hátra és megyek haza. Azt érzem hogy elfáradtam. 4 hónap szabadnap nélkül azért hosszú. Már nem vagyok annyira türelmes mint az elején, és kevésbé teszem oda magam. Milyen jó lesz majd otthon addig aludni ameddig akarok és egész nap nem csinálni semmit J De addig is, annak ellenére hogy számolok vissza még mindig élvezem. Mindig van valami ami kizökkent a mindennapokból. Két hete US Virgin Islands volt az egyik port. Mi St Thomason kötünk ki, de ez csak egy sziget a 200-ból. Egy másik nagyobb sziget St John, amiről már nagyon sokat hallottam hogy mennyire gyönyörű. Az egész sziget egy nemzeti park , őserdővel és a világ legtöbbet fotózott tengerpartjaival. Elég messze van, úgyhogy eddig nem tudtam elmenni de 2 hete végre csak este dolgoztam úgyhogy feliratkoztam egy túrára ami körbevitt a szigeten. Sokat fotóztam majd azok is jönnek nemsokára. Sose gondoltam volna hogy felül lehet múlni a szép helyeket ahol voltam, de mindig sikerül. Aztán ezen a héten Belize-ben voltunk ahol már régóta terveztem elmenni Cave tubing-olni. Belize egy kis ország északon Mexikó délen Guatemala határolja. Maga az ország nagyon szegény a fővárosban is omladozó házakat lehet látni. De a természet az egyedülálló. Másfél órás busz út vitt minket a parkba ahol az egész túra kezdődött. Kaptunk mentőmellényt, sisakot meg egy nagy felfújható karikát amibe bele tudtunk ülni. Elvittek minket a dzsungel közepére ahol volt egy elég hűvös vízű folyó meg sok-sok barlang. Belize a tengerszint alatt van, és sok millió évvel ezelőtt ez mind a tenger alatt volt. Mi beültünk a kis csónakunkba és a folyó a sodrással végig vitt minket a barlangrendszeren. Legtöbbször a föld alatt voltunk, tiszta sötét volt csak a fejlámpánk világított. Félelmetes volt, de lélegzetelállító. Körülbelül egy órán keresztül sodródtunk, amikor épp nem egy barlangban akkor a dzsungel közepén. Mondták hogy nem kell félni mert a jaguárok éjszakai állatok… megnyugtató J Emlékezetes élmény volt az biztos.

Aztán a hajón minden a régi, a csapat teljesen lecserélődött de mindig jó bemenni dolgozni mert jó a hangulat, mindig van valami történés. Új manager van aki elvitt minket az étterembe is. Amikor még a college-ba voltunk, az utolsó estén amikor mindenki szépen felöltözött akkor voltam a dining roomba utoljára. De most az egész hajón lecserélték a menüt és leszerveztük hogy elmenjünk és kipróbáljuk. Nagyon szuper volt, persze az ilyen vacsora elég távol áll a mindennapi dolgozói étkezde kínálatától.

Hát azt hiszem mára ennyi, igyekszem majd még írni.

Petra 

Sziasztok!

Először is mindenkinek Boldog Új Évet kívánok, remélem sok pihenéssel teltek az ünnepek és 2014 is meg lett köszöntve rendesen. Itt elég gyorsan eltelt minden sokat nem észlelve az egészből. Kezdődött ugye Karácsonnyal. Az egész hangulatot már az megölte hogy éjszakás voltam úgyhogy a karácsonyi partyn sem tudtam részt venni. Aztán 24-én sikerült skypolnom a családommal ami segített, de nem győzte le azt az érzést mennyire lettem volna inkább otthon abban a pár napban. Estére szerveztünk egy kis összejövetelt az irodában. Hetekkel ezelőtt mindenkinek húzni kellett egy nevet és annak a személynek venni ajándékot. Több részleget is bevontunk: pénzügy, IT, shore excursion… Én az IT managert húztam, nem vittem túlzásba az ajándékozást: édesség és parfüm amire mindenkinek szüksége van. Szóval 24-én este összegyűltünk az irodában mindenkinek volt feladata mit hozzon: kaja, üdítő, bor…stb. Ettünk ittunk zenét hallgattunk ajándékoztunk. A hangulat mindenképpen meg volt teremtve. Aztán a többiek mentek bulizni én meg dolgozni. A munka elég nyugis volt mint a két hét úgy általában. Nem történt semmi vészhelyzet vagy olyasmi amit ne tudtam volna kezelni. Általában főleg unalmasak voltak az éjszakák és az utolsó órákat már csak számoltam vissza. De aztán elkezdtem hordani a laptopomat és filmezni amivel elmentek az unalmas órák.  Mindenképpen jó volt ez a két hét egy kis pihenésre. Na meg ki tudtam menni a legtöbb portban, sok túrán is voltam.

Aztán jött a Szilveszter, amikor már szerencsésen nappalos voltam. Összefoglalva az este nagyon jól sikerült. Közös italozás a csapattal az irodában majd felmentünk a nyílt deck-re ahol hatalmas kivetítőn ment a visszaszámlálás. Hatalmas tömeg volt és nagyon jó hangulat. Aztán köszöntöttük az új évet és utána persze a crew-nak is volt külön buli szervezve. Ez volt az egyetlen nap amikor a saját ruhánkban mehettünk vendégtérbe. Ki is használtuk rendesen. Ami nem esett annyira jól, az a másnap 7 órás kelés volt, mert persze azon szerencsések közé tartoztam akik dolgoztak reggel. Nem volt annyira jó érzés de csapat munkával túléltem. És meglepő módon elég sok vendég talpon volt már reggel.

Tegnap előtt meg megint szerencsés volt a beosztásom és Grand Cayman-en el tudtam menni egy túrára ami elvitt a híres teknős farmra ahol láttam 65 éves teknős, foghattam a kisebb tekiket és úszni is mehettünk velük. Aztán elvittek minket ki a tengerre ahol egy homokpadon kiraktak minket ami tele volt rájákkal. Kaptunk snorkel felszerelést és játszhattunk velük. Azt mondják Grand Cayman-en hogyha megpuszilsz egy ráját akkor 7 év szerencséd lesz az életben. Persze ilyen lehetőséget nem szalaszthattam el úgyhogy puszit is kaptak. Etethettük is őket ami úgy odavonzotta az összeset hogy csak úgy dörgölőztek a lábamhoz. Nem mondom elég furcsa érzés volt, de elég puha állatkák, viszont ahogy a képen is látszik nem kifejezetten kicsik. Jaj nagyon jó volt az egész nap, felejthetetlen élményekben volt megint részem. Ezekben a pillanatokban mindig azt gondolom hogy ez a legjobb munka a világon.

Persze érzem a fáradtságot, érzem hogy sosincs pihenő de teljesen hozzászoktam. Ma is péntek van, az utolsó napja a cruise-nak és az elején mindig hulla voltam, most meg már nem nagyon érzem hogy kicsit nagyobb a hajtás. Most egy hétre egyedül leszek a szobában mert Joissy elmegy workbreak-re ami azt jelenti hogy tulajdonképpen kivesz egy hét szabit és elhagyja a hajót. Ezt én is megtehetném csak nekem kell gondoskodnom a saját költségeimről és sok értelme nem lenne.  Úgyhogy most egy hétig élvezhetem hogy megint egyedül lakok egy szobában ami azért hiányzik… kicsit a privát tér ami itt nem nagyon van.

Nah lassan mennem kell vissza dolgozni, mindenkinek szép napot.

Petra

Sziasztok!

Elore is bocsanat az ekezet nelkuli irasert de most bentrol az irodabol irok. Epp az ejszakas muszak vegenel jarok, meg mindig van masfel ora de semmi nem tortenik es mindennel vegeztem mara. Ez az ido mindig arra jo hogy emaileket irogassak vagy csak relaxaljak. Tudom hogy a blogba is regen volt bejegyzes ugyhogy most ez kapott prioritast. Szoval ez a sokadik ejszakam es szerencsere eddig mindig siman ment. Vegulis egesz jo mert nyugi van, ulok es csinalom a dolgom. Nap kozben ki tudok menni , tudok excursionokre menni es aludni annyit amennyit akarok. A rossz resze hogy kb mindenbol kimaradok ami az irodaban tortenik nap kozben. Na meg amikor este megy mindenki a crew barba en meg  dolgozni megyek akkor annyira nem jo erzes. Mult heten is megvolt a karacsonyi buli a crewnak, amin persze nem tudtam reszt venni. Eleg vicces volt azert meg reggel 4kor is lehetett talalkozni kovalygo emberkekkel. Persze a legszebb az volt hogy masnap 8kor volt kotelezo training mindenkinek. Mindenki jo allapotban volt ilyen sok alkohol es keves alvas utan.  Ez a sok training egyebkent ki tud kesziteni. Mindig van valami a keresztbe tesz a terveinknek. Ha epp kitalalod hogy aludni szeretnel kovetkezo nap mert csak delutan dolgozol akkor tuti van valami kotelezo megjelenes reggel. Ha ki szeretnel menni koran akkor tuti valamikor nap kozben van, nehogy idoben leszalhass. De hat ilyen ez, kellenek ezek a trainingek mert mi vagyunk a felelosek az osszes vendegert.

Az elmult 2 hetben egyebkent eleg sok mindent csinaltam. Ugye azt irtam korabban hogy megyunk Belizben egy privat szigetre beolvadunk a vendegek koze es ertekelunk mindent. Na hat megtortent, eleg jo kis napot toltottunk el. Egesz nap kint fekudtunk a parton, kokteloztunk. Maga a hely nem volt Nagy szam de jo volt kicsit pihenni. Az a helyzet hogy kezd egyhanguva valni a strandolas. Mar nem erint meg ugy mint az elejen. Egy ido utan az osszes part ugyanolyan. Most mar csak azt erzem hogy eget a nap meg sos a viz es nem nagyon van kedvem bemeni.  Inkabb ulok az arnyekban es azt elvezem. Tudom ez most furcsan hangzik de meg lehet unni ezt is. Sot amikor a tv-ben mutatjak a havas varosokat vagy hogy emberek fel vannak oltozve nagykabatba tulajdonkeppen hianyzik is.  De hat az idei tel most kimarad. Aztan 4 hete Roatanon kitalaltuk az egyik indiai lannyal hogy megyunk egy turara ami elvisz a sziget masik vegebe. Roatan sziget Hondurashoz tartozik, tulajdonkeppen a szigetrol el lehet latni a kozep amerikai hegyekig. Szoval mentunk a buszos turara ami elvitt minket a sziget belsejebe. Erdekes volt latni mennyire mas vilag van ott foleg szegenyseg. Persze voltak reszek ahova az amerikaiak bekoltoztek es ott lehetet latni luxus villakat. Szoval bejartuk Roatant is. Aztan mar nagyon regota terveztem egy mexikoi turat ami elvisz a Yukatanra a legnagyobb Maya varosba Coba-ba. Sajnos ez a tura 7 oras osszesen es amikor nappalos vagyok akkor nincs olyan beosztas ami mellett el lehetne menni. Szoval kitalatam hogy ejszakasken amjd elmegyek. Sajnos nem tudtam reszt venni mert elkelt az osszes jegy a vendegeknek ugyhogy nem volt hely nekem.  Azt azert nagyon sajnaltam de remelem lesz majd lehetoseg menni mert az nagyon erdekelne. De aztan kitalatam hogy ha nem is Maya romok de valamit kene csinalni ugyhogy elmentem delfinekkel uszni. Eleg regi almom volt es nagyon jol sikerult. 40 percet toltottunk a vizben, kaptam puszit, rafekudtem a delfin hasara es ugy huzott, meg midenn felet jatszhattunk veluk. Felejthetetlen elmeny volt, nagyon tunderi allatok.

Hat nagyjabol igy telt az elmult ket hetem eleg esemenydus volt. Ez a rengeteg minden amit atelhetek es mindenzt ingyen... sot meg fizetnek is erte... abszolut megeri.  A maradek ket het is hasonlo lesz ami meg hatra van ebbol az evbol. A heten egy kis Karacsonyozas amit persze az ejszakaban unneplek. De most az is belefer, unnepi vacsoran kivul ugyse lesz semmi extra J

Ha addig nem irnek, mindenkinek nagyon Boldog Karacsonyt kivanok es sok sok pihenes az unnepek alatt. Higyetek el, most barkivel cserelnek csak hogy otthon lehessek ebben a ket hetben.

Petra

Sziasztok!

Tudom kicsit elmaradtam a bejegyzésekkel de a múlt hét az őrült volt. Volt egy nagy csoport akik kb a harmadát tették ki az összes vendégnek és rengeteg munkánk volt velük. Főleg hogy nem volt még elég ember a csapatban mindenki egy kicsit többet dolgozott. Szerencsére a hét gyorsan eltelt és tegnap jött 2 új lány úgyhogy ennek a hétnek a beosztása mindenkinek megnyugvást hozott. Csütörtökön konkrétan 5 órát dolgozom összesen. Nem is tudom mikor volt utoljára fél szabadnapom. Szóval most kicsit lazább lesz az egész. Belize-en megyek megint túrára. A shore excursion manager megkért minket hogy secret shopper-kedjünk. Ketten megyünk, beolvadunk a vendégek közé és nézzük hogy minden rendben van-e milyen a tisztaság, kaja...stb. Múlt héten is voltunk a szobatársammal egy túrán St. Thomas-on. Ez a sziget a US Virgin Islands része és a legszebb az összes port közül. Az egész dombos, hegyes és tiszta zöld őserdővel borított. Felvittek minket a legmagasabb pontra ahol egy egész zipline hálózat volt. Köteleken csúszkáltunk az erdőben, közben gyönyörű kilátással a környező szigetekre. Mondták hogy a National Geographic szerint ez a világ legszebb kilátása szigetek és óceán kategóriában. Hát nem csodálom.

Aztán múlt csütörtökön megvolt a hálaadás is ami itt Amerikában elég nagy hagyomány. Mi ebből annyit érzékeltünk hogy feltették a karácsonyi díszeket az egész hajóra amit még elég korainak tartok. Tudom hogy otthon is Advent első vasárnapja van de még van 3 és fél hetünk. Mire Karácsony lesz elveszti a varázsát. Aztán volt ünnepi vacsoránk is ami tradicionális pulykából meg mindenféle finomságból állt.  Ihattunk sört, bort aki amit akart. Meg is lepődtem, de mondták hogy minden ünnepi vacsora ilyen itt a hajón.

Most annyira nincs miről írnom, nem sok minden történik csak telnek a napok. Amikor tudunk akkor kimegyünk, amikor tudunk bulizunk. Kicsit felfrissült a csapat az új emberekkel ami érződik is rajtunk. Sokkal jobb kedvvel megyek be dolgozni és szívesebben vagyok az irodában. Azért érezni lehet a fáradtságot, most már 2 és fél hónapja kint vagyok szabadnap nélkül. Mégis ahogy mondták előtte, annyira felveszed a ritmust, hogy nem is hiányzik a szabadnap. Mindenki ezt csinálja körülötted és ezek az emberek alkotják itt a családod. A bokám egyébként most már jól van. Még mindig érzem és sajnos futni még mindig nem tudok, de legalább már nem sántítok. Három hete történt és még mindig nem tökéletes ami azért szomorú. Kicsit jobban kellene vigyáznom.

Na mindenkinek jó adventezést otthon, majd jövő héten írok.

Petra

Sziasztok!

Újra két lábon állok és járok. Bár még nem tökéletes, de egyre jobb. Az a baj hogy nem tudom rendesen pihentetni, mert napi 7-8 órát állok a pultban. Ma estére is feldagadt a lábfejem olyan mintha elefánt lábam lenne, ezen szórakoztunk Joissyval egész este. Úgyhogy esténként jegelés van. De fájni már nem fáj. Az a helyzet hogy nem kéne kimennem, vagy buliba járnom - helyette csak pihentetni. De másként megőrülnék. Dolgoznom úgyis kell és kell a kikapcsolódás mellette. Pár napja is teljesen spontán buliba kerültem. Vasárnap este mindig vágyom rá hogy kimozduljak. Péntek, szombat, vasárnap végtelennek tűnik, kígyózó sorokkal véget nem érő órákkal. Vasárnap estére mindig elfárad az agyam. Szóval tegnap előtt is spontán lementünk a Crew barba meginni egy pohár bort. Ebből az lett hogy a night clubba kötöttünk ki ahol találkoztunk még több crew member-el. Több dolgozó volt a buliba mint vendég. Aztán olyan hajnali 3kor amikor bezárt a night club még persze mindenki felvonult a büfébe és pizzáztunk mert itt ez olyan szokás mint otthon gyrost enni buli után. Két szokásos buli nap van a héten. Az egyik a vasárnap este amikor formal night van, mindenki kiöltözik, minden departmentnek van külön egyenruhája erre az estére. Aznap este mindenki a discoban köt ki. A másik a szerda, amikor hivatalos crew party van a különteremben és mindig van valami témája a bulinak. Volt ugye Halloween, Uniform swap vagy Back to school. Bár annyira sokan nem veszik komolyan, azért vicces tud lenni.

Holnap után Grand Cayman-en kötünk ki és Joissyval jeletkeztünk egy túrára. Azt írtam korábban, hogy mi részt vehetünk ezeken a vendégeknek horribilis összegeken kínált túrákon ingyen. Úgyhogy mostantól minden héten amikor lesz rá lehetőség, kihasználom. Csütörtökön egy olyanra megyünk, ahol körbevisznek a szigeten, kis városnézés, kis beach. Jó végre megismerni, hogy hol is járunk. Majd csinálok sok képet.

Egyébként az élet zajlik, semmi említésre méltó nem történik. Kezdődik a Karácsonyra hangolódás. Vagyis a tvben kezdtem el látni a reklámokat. Itt is már jó korán kezdik. Azt annyira nem várom főleg, hogy valószínű éjszakás leszek. Most Joissy van és még jövő héten is az lesz. Utána 2 hétig egy másik srác majd én 2 hétig. Ami azt jelenti, hogy pont a Karácsony is beleesik. Azért nem izgat annyira, mert igazából édes mindegy hogy nappal vagy éjszaka dolgozom azokban a napokban, úgysem vagyok a családdal. Viszont így napközben ki tudok menni és tudok skypolni úgyhogy az legalább előny. Viszont a Szilvesztert legalább nem dolgozom végig, ha minden igaz. Azt mesélték, hogy aznap este mindenki megőrül a hajón. Ingyen pezsgő van egész este nekünk is… erre kíváncsi leszek. De hát azért ez még messze van.

A csapatba jött két új ember. Egy bolgár és egy olasz srác. Mindketten tulajdonképpen újak, no college.  Ezért mindenki sokkal többet dolgozik mint előtte mert 2 emberrel kevesebben vagyunk mivel ők még csak tanulnak, nem számítanak teljes embernek. A pozitív része hogy jobb lett a fiú-lány arány. Ugye az annyira nem egészséges, ha csak lányok dolgoznak egy helyen. Így is megy az áskálódás néha. December elején még 4 ember elmegy és 4 új jön a helyükre. Teljesen kicserélődünk. Ami azért jó mert a szerződése végén már mindenki kevésbé türelmes. Nem csodálom, 6 hónap szabadnap nélkül elég hosszú. Főleg ez a munka ahol annyi negatív energiát is kap az ember.

Nah mára enny,i majd mesélek a túráról ha megvolt :)

Petra

Sziasztok!

Megint egy hét eltelt, vasárnap lesz 2 hónapja, hogy itt vagyok. Két hónap, ami úgy érződik, mintha már sokkal régebben itt lennék, mégis annyira gyorsan eltelt. Időzavarban vagyok főleg hogy November közepe van és abszolút nem érzem az őszt. Ma voltam a Staff Administration Office-ban egy másik ügy miatt de kíváncsiságból megkérdeztem hogy hogy is van ez a 6 hónap, college beleszámít-e. Mondták hogy a rendszerben a sign off date (a nap amikor leszállok) március 22. Meg is lepődtem hogy ez így megvan már. Persze mások felvilágosítottak hogy ez még változhat bármikor de legalább van egy elképzelés. Anya, Apa Húsvétra otthon leszek :)

Múlt hét szombaton történt egy kis baleset. Szombati nap mindig őrültek háza. Már délután volt, éppen kezdtem a shiftemet, amikor le kellett vinnem két vendéget megmutatni nekik egy új szobát. Beszélgettünk, sétáltunk le a lépcsőn, amikor egyszer csak valahogy rosszul léptem, a bokám kicsavarodott és lezúgtam a lépcsőn. Rögtön megpróbáltam felállni mert annyira ciki volt a vendégek körül a földön ülni, de nem tudtam. A vendégeim persze rohantak, hogy úristen jól vagyok e. A bokám háromszor nagyobb volt és nagyon fájt. Szerencsére ott volt pont a szobatársam úgyhogy hívta a medical centert hogy küldjenek egy tolószéket. Kb 10 percig ott ültem a földön sajgott a bokám és nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek. Aztán már csak nevetni tudtam, hogy hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Aztán levittek a dokihoz, megröntgenezték a bokámat és szerencsére nem volt semmi törés vagy repedés. Aztán bekötötték akartak adni fájdalomcsillapító szurit de azt inkább kihagytam. Aztán persze mivel egy emberrel kevesebben vagyunk muszáj volt dolgoznom, beültettek a telefonhoz és azóta csak phone dutykat csinálok napi 6-8 órában. Mivel abszolút nem tudtam ráállni mankóval jártam mindenhova, ami nem mindig egyszerű tekintve hogy egy mozgó hajón vagyunk. Ma szerda van és már sokkal jobb. Most már csak kék zöld lila foltok vannak rajta de nincs feldagadva. Kezdek lassan rálépni de még azért nem erőltetem. Hát ez az én szerencsém. Sokkal rosszabbul is járhattam volna, jó hogy tudok azért dolgozni és nem kell egész nap a kabinban kuksolnom. Persze az 1000 dolgozóból már legalább 500an megkérdezték mi történt és kérdezik mindennap hogy hogy vagyok. Kapom a törődést :)

Hát nagyjából ez minden most, csak meg akartam osztani a történetet mielőtt mindenki kiakad a képen amit feltöltök :D

Petra

Sziasztok!

Napok óta jutnak eszembe dolgok mikről kellene, mikről szeretnék írni. De mire odaérek, hogy leülök és nekiállok írni a felére nem emlékszem. Tudom az előző bejegyzésem kicsit szomorkásra sikeredett. Ettől valós ez az egész, nem minden fenékig tejfel szokták mondani. Hogyha mindig minden jó lenne az életben és minden sikerülne, azt már nem tudnánk értékelni. Szóval most tudom értékelni hogy jóra fordulnak a dolgok. Megvolt Halloween, az első night club-os estém az első show amit láttam  és sok minden más jön. Kezdem talán az elején. Múlt szerdán volt a dolgozói Halloween party ami nagyon jól sikerült. Elég sokan komolyan vették, „vagyonokat” költöttek jelmezre. Itt ennek elég nagy a hagyománya. Én nekem nem volt semmi jelmezem, kaptam kölcsön nyakkendőt meg fehér inget és diáklány lettem. Nem túl kreatív de jobb mint a semmi. Szóval a buli nagyon jó volt. Tele volt a hely és sok új emberrel találkoztam.  Másnap a valós Halloween napján a vendégeknek volt buli. A nagy részük ténylegesen beöltözött, olyan jelmezek voltak hogy élmény volt dolgozni. Ja és a legszebb az egészben hogy mi is dolgozhattunk a jelmezünkben. Nagyon vicces volt ahogy egy vámpír, egy Joker vagy épp egy tündér vesz be kézpénzt és válaszolgat a kérdésekre. Szóval igazi amerikai Halloween pipa… ha jövőre is ezen a földrészen leszek komolyabban kell készülni. Aztán egyik este spontán munka után lementünk a crew barba. Ez meglepő ezen a hajón mert a guest services csapat nem nagyon jár én meg annyira még nem ismerek senkit hogy egyedül menjek. Szóval lementünk elkezdtünk iszogatni aztán jött az ötlet hogy Night Club. Ugye az a vendégeknek van, de a magasabb pozícióknak megvan az a kiváltsága hogy mehet discoba, persze kizárólag egyenruhában. Szóval végre 2 hét után eljutottam és nagyon jó volt. Az egyik vendég fel is ismert és odajött. Persze másnap 8kor kezdtem, inkább nem fejteném ki mennyit ért a napom. Aztán egyik este Evannal az amerikai sráccal (aki, miután Felipe elmegy jövő héten, az egyetlen fiú a csapatban és meleg) beültünk egy esti showra. Singing with the Big Band. Chris egy amerikai énekes rakta össze a showt Sinatra dalokból, táncból és egy kis commedy-ből áll. Ismerem egyébként, múltkor Hondurason ismerkedünk össze. Annyira jó volt hogy ma este újra megnéztem. Színvonalas előadások vannak esténként, szép lassan beülök majd mindegyikre. Szóval összegezve, az elmúlt hét eseménydús volt. Talán azért voltam magam alatt múlt héten, mert semmi mást nem csináltam csak dolgoztam ettem és aludtam. Így nem lehet túlélni. Kell valami amivel kikapcsol az ember. Crew bar, társaság, leszállás a szigeteken….akármi. De ezt megtanultam.

A munkával kapcsolatban egyre jobban megy minden, kapok is pozitív visszajelzéseket a többiektől is. Ugye írtam hogy milyen jó hogy lesznek magyar vendégek a héten. Hát igen…. Korán örültem. Igen vannak de annyi baj volt velük inkább nem is kezdem el felsorolni. De nem is az volt a legrosszabb, hanem hogy én mindent megtettem hogy segítsek, tényleg többet tettem mint ami elvárható volt de ahelyett hogy kis hálát láttam volna csak jött ez az ’én orvos vagyok otthon mi nem erre fizettünk be semmilyen megoldás sem jó’. Aztán mondta a horvát lány hogy az elején ő is azt hitte hogy az amerikaiakkal több gond van… de a kelet-európaiak sokkal rosszabbak. Olyan negatív szemléletet tudnak hozni. Persze nem akarok általánosítani aranyosak meg minden ez csak egy megfigyelés. Érdekes… kicsit csalódtam is. Na de mindegy kezdek hozzászokni a vendégekhez. De tényleg nem egyszerű. Múltkor kicsit besokalltam péntek este amikot egész este kilométeres sor volt a pult előtt. Szó szerint daráltuk a vendégeket. Ugye másnap mindenki leszáll úgyhogy mindenki az utolsó pillanatra hagyja a számla rendezést. Hajnali fél 4ig sor volt a desk előtt állítólag (én már nem voltam ott). Szóval olyan fél 12 lehetett, hulla fáradt voltam de persze megpróbáltam nem mutatni és kedvesen válaszolni minden kérdésre. Amikor jött ez a pasi akinek erős orosz akcentusa volt. Elkezdett kérdezősködni a hűségprogramokról én válaszoltam de olyan dolgokat kért amiket utolsó este éjfélkor már nem volt lehetőség teljesíteni. Egyre idegesebb lett káromkodott és úgy beszélt velem mintha sz@rdarab lennék. Amikor a számláját magyaráztam és nem értette hogy x meg x az 2x akkor már tajtékzott és mondta hogy valaki mással akar beszélni mert én nem tudom elmagyarázni. Persze egy mondatban a ’fuck’ szó jó párszor elhangzott. Na akkor megfordultam bementem hátra és kellett 10 perc amíg lenyugodtam. Meg kell tanulni ezeket a dolgokat nem magamra venni mert ezek az emberek az összes frusztrációjukat és dühüket rajtunk töltik ki. Na mindegy csak le akartam írni hogy vannak nagyon nehéz pillanatok. De másik oldalról van nagyon sok kedves vendég hálásak és jó kommentet hagynak a nevemmel.

Na mára ennyi mert készülődnöm kell, megyünk kikapcsolódni egy kicsit. Szép napot mindenkinek, én Hondurason töltöm a délelőttöt az tuti :)

Petra

Sziasztok!

Tudom, elég sok mindennel tartozom már, de egyszerűen nincs idő írni. Néha úgy érzem, hogy semmi másból nem áll az életem csak dolgozom eszek és alszok. Végre ma kipihentem magam mert alvásból se jut mindig elég.  A munka úgy néz ki, hogy minden nap van egy 4 órás shift a pultban. Ez reggel 8-tól délig, vagy déltől 4ig vagy 4-től 8ig vagy 8-tól éjfélig. Így vagyunk beosztva, összesen 12-en vagyunk a csapatban. De egy valaki éjszakás, az kéthetente cserélődik. Emellett a 4 óra mellett 2 vagy 3 óra vagy telefon vagy desk megint. Két shift között mindig van pár óra szünet. Persze ezek a tiszta órák, de shift előtt és után is bent kell lenni meg vannak extra feladatok meg follow up amit csinálni kell. Sok a kötelező training és meeting amin részt veszünk. Van amikor 10 órát is dolgozok. A leghosszabb nap mindig a szombat amikor Miamiban vagyunk és leszállnak reggel a vendégek és felszáll az új turnus. Az első ilyen napom most szombaton volt. Reggel 6-tól bent voltam az irodában este 10-ig. Közben kb másfél óra szünetem volt amikor visszamehettem a szobába, na meg a kajaszünetek. Elég fárasztó volt, már nem nagyon tudtam koncentrálni a végén. Szóval alapvetően nem kell annyira sokat dolgozni és ha jól osztod be az időd akkor a hét közben van szabadidő.

A vendégek nagyon mások mint amihez szoktam. Eddig több vendég ordítozott velem mint másfél év alatt a szállodában. Néha nem értem őket. Elhiszem hogy valami nem tetszik de mi megpróbálunk segíteni. És csak kiabál és leolt és a végén már nem is akarok neki segíteni. Minden problémájukat ránk zúdítják. De van sok jó fej vendég akik könnyebbé és élvezetessé teszik a munkát. Amikor lehet velük poénkoni, beszélgetni. Meglepődnek hogy Magyarországról vagyok vagy megdicsérik a nevemet (név ország ki van téve a pultra). Én meg mindig hirdetem hogy tessék menni Budapestre. Persze vannak nagyon buták is. Olyanokat tudnak kérdezni… Amikor egy vendég megkérdezi hogy mi dolgozók a hajón alszunk-e, nem tudom hogy sírjak vagy nevessek. Meg úgy általában is nagyon sok türelem kell hozzájuk elmagyarázni a számlázási dolgokat. Volt egy magyar házaspár  múlt héten. Úgy meglepődtem amikor pont hozzám jöttek oda és hallottam hogy magyarul beszélnek egymással. Alig tudtam magam értelmesen kifejezni. Itt a Libertyn most már tényleg nem beszélek magyarul. Vannak magyarok de főleg az étteremben úgyhogy nem sokat találkozunk. Főleg a munkával kapcsolatos dolgokat nehéz átrakni magyar nyelvre. Ma megtudtam hogy jövő héten 20 magyar vendég is lesz a hajón. Nagyon remélem hogy találkozok velük.

A társaság egyébként jó, telnek a napjaim viszont közelébe sincs az Ecstasyn töltött heteknek. Itt nem találtam egy olyan személyt aki kicsit közelebb állna hozzám akivel olyan jókat lehetne beszélgetni. A szobatársam aranyos de nagyon különbözőek vagyunk. Jól kijövünk csak most 2 hét éjszakába kezdett úgyhogy nem nagyon fogom látni. Még nem nagyon találtam meg a helyem itt. Egy idő után a felszínes kapcsolatok már nem elegek. Sokszor érzem magam magányosnak emiatt. Remélem ez változni fog. Addig is folyamatos emailezésben vagyok Karolinával (az irodában használhatjuk az email rendszert személyes emailekre a többi hajóval) meg 2 hetente tudunk is találkozni Miamiban úgyhogy az jó. Sajnos az internet itt a hajón még sokkal lassabb, kb 5 perc míg betölt egy oldalt.

Az útvonalunkról még nem is írtam. Két különböző egyhetes utat csinál a Liberty. Kelet és Nyugat Karib. Az első a nyugati volt múlt héten. Első nap sea day amikor egész nap csak hajókázunk. Második nap Cozumel (Mexikó). Ez egy kis sziget, lehet Maya romokat látogatni. Utána Belize ami egy kis ország Mexikó mellett. Itt van a világ egyik legszebb korall zátonya. Utána Roatan sziget (Honduras) ahol volt szerencsém kiszállni egy kicsit. Szép zöld dimbes dombos sziget a maga tengerpartjaival éttermeivel bárjaival. Ott találtam internetet is. Utána Kajmán szigetek. Ezt csak a hajóról láttam de állítólag érdemes kimenni mert nagyon szép. Aztán még egy Sea day és vissza Miami. A keleti út Half Moon Cay-el kezdődik aminek különösen örültem. Tegnap voltunk ott és persze ki tudtam menni. Képzeljétek el… hideg volt. Vagyis nem hideg hideg mint otthon de a vízbe bementem és nem volt olyan kellemes. Meg a szél is fújt és borús volt úgyhogy nem volt sok napozás. Aztán ma van Sea day. Holnap St. Thomas (Virgin szigetek), utána San Juan (Puerto Rico). Majd csütörtök Grand Turk, Sea day és vissza Miami.  Lehet jönni látogatni :D Szép lassan majd én is mindenhol le fogok tudni szállni de egyenlőre a munkára kell koncentrálnom mert még elég sok időt vesz igénybe.

Azt hiszem mára ennyi, remélem nemsokára tudok majd írni még.

Petra

Sziasztok!

Hát elég sok minden történt az elmúlt pár napban, minden a feje tetejére állt, minden megváltozott. Kezdjük az elején. Az utolsó napok az Ecstasy-n nagyon jól teltek. Persze dolgoznunk kellett de csak 2 vagy 4 órát naponta. Semmi más dolgunk nem volt mert mindkét tesztet megírtuk, mindenki átment. Minden este buli volt, amikor ki tudtunk menni, kimentünk. Half Moon Cay-en megint egy majdnem egy egész napot töltöttem. Nagyon jó volt. Aztán szerdán volt a graduation amikor ünnepélyes keretek között megkaptuk a bizonyítványt hogy teljesítettük a college-ot, megkaptuk a stripe-jainkat (fogalmam sincs hogy magyarul hogy hívják, amit a vállunkra teszünk és ettől lettünk officerek hivatalosan) és persze megmondták melyik hajóra kerülünk. Én a Liberty-t kaptam aminek nagyon örültem. Amikor azon gondolkodtam hogy milyen hajóra akarok kerülni, mindig nagy hajóra gondoltam hosszú cruise-okkal és új szép helyekkel. Liberty egy nagy hajó, 7 napos cruisokat csinál és a lehető legjobb helyekre megy. Nagyon örültem és izgatott voltam, hogy milyen lesz. Persze aznap a búcsúzkodásról is szólt mert másnap szálltunk le a hajóról. 4 hét közös tanulás, bulizás és együtt töltött percek után elég nehéz volt. Mindannyian más más hajóra kerültünk. Másnap már kora reggel kelés volt (3 óra alvás után) és rengeteg teendő. A csomagunkat már le kellett adni, a kabint átadni, begyűjteni az útlevelet meg az összes papírmunka. Majd hosszú várakozás után leszálltunk. Hiányozni fog a hajó a személyzettel együtt de ahogy itt mondják ez a hajós élet. Jössz és mész.

Liberty Miamiból indul mindig szombattól szombatig vannak az utak. Ami azért jó mert van fogalmad róla hogy milyen nap van meg van egy fajta rendszeresség. Szóval csütörtökön amikor leszálltunk Orlandóban, egy 4 órás busz út után már Miamiban is voltunk. 4-en a college-ből jöttünk Miamiba köztük Karolina a szobatársam. Hilton hotelbe szállásoltak el minket egy akkora szobában ami kb négyszerese a kabinunknak. Az egész péntekem ott volt szabad. Ki kellett használnom az utolsó szabadnapomat az elkövetkező hat hónapban. Kimentünk Miami Beach-re, vásároltunk kicsit, vettünk pár sört és megittuk a parton. Jó volt élvezni a kis pihenőt. Aztán másnap 9kor jött a busz ami kivitt a kikötőbe. Ennyire még nem izgultam semmi miatt az elmúlt pár hónapban. A tény, hogy egyedül leszek, senkit sem ismerek, a hajó teljesen más és elvárják tőlem hogy már tudjak valamit… Ideges voltam. Aztán egy hosszú hosszú procedúra után újra a fedélzeten voltam. Rengetek ellenőrzés, papírmunka egy ilyen felszállás. Aztán jött egy mexikói srác a Guest Service-től és megmutatta a kabinomat meg elvitt az irodába hogy bemutatkozzak. Elég nagy csapat van és főleg lányok. Két srác van, az aki körbevezetett meg egy meleg amerikai fiú aki már a cuki kategória. A lányok is nagyon aranyosak, főleg Európából. Az iroda hatalmas és felső deck-en van, van természetes fény és ablakok. Ez hiányzott az előző hajóról. A szobatársam egy kanadai lány aki nagyon aranyos és megint csak szerencsés vagyok mert nagyon jól kijövünk. A szoba kisebb mint az előző volt már ha ez lehetséges, de otthonosabb. Van dekoráció meg poszter a falon és sokkal újabb a berendezés. Az első napom viszont katasztrófa volt. Nem nagyon tudtam hogy mi hol van, délután már dolgoznom kellett csak úgy bedobtak a mélyvízbe. Még csak azt se tudtam hogy az étterem hol van. Nagyon elveszettnek éreztem magam és fáradtnak a rengetek új információ és impulzus miatt. Este 8-ig dolgoztam, megvacsoráztam egyedül és közben úgy éreztem mindjárt elsírom magam. Hulla fáradt voltam és a bőröndömhöz még hozzá sem nyúltam. Visszamentem a kabinba és elkezdtem kipakolni és kicsit jobb lett. Berendezkedtem és elfogadtam hogy a következő 6 hónapot itt fogom tölteni. Átállítottam magam megpróbáltam kicsit pozitívabban gondolkodni. Aztán aludtam egy nagyot és a mai nap már könnyebb volt. Reggel 8-tól du 4-ig dolgoztam. Voltam a pultban délelőtt, telefonon, meetingünk volt….stb. De élveztem. Rengeteg új dolog van amit meg kell még tanulnom de kicsit már tudtam élvezni. Megkaptam a pénzt amivel dolgozok, az ID-mat amivel kimehetek a hajóról, az egyenruhát. Ja igen ezen a hajón új fajta egyenruha van, nincs többé fehér. Inkább hoteles-re emlékeztet. A fehér jobban tetszett, de ez sötétkék és világoskék. Jobban kezelhető. Hát nagyjából ennyi történt az elmúlt napokban, még dolgozom fel a dolgokat. Majd írok többet a hajóról csak most már nem érzek magamban erőt. Igyekszem majd jelentkezni meg képeket felrakni.

Petra

Sziasztok!

Tudom elég régen írtam, úgyhogy most lerovom a tartozásom. Épp a darabjaimat próbálom összerakni a tegnap este után. Az elmúlt majdnem 4 hét legjobb estéje volt. Talán már írtam, hogy a college végén lesz egy este, amikor kicsípjük magunkat és megünnepeljük, hogy mindenki átment. Ja igen, megvolt a 2 teszt mindkettő sikerült mindkettő nekem lett a legjobb a csoportból. Tetszik a meló és könnyen megy, talán ezért. Szóval tegnap este volt az a bizonyos este. Egyébként formal night volt a vendégeknek is (egy este a cruise alatt, amikor mindenki kiöltözik, az étterembe is csak úgy lehet bemenni a férfiaknak hosszú nadrág ing, a nőknek koktélruha..stb). Szóval el tudjátok képzelni, ahogy ennyi idő után a mindennapos egyenruha viselés után milyen izgatottak voltunk, hogy végre felöltözhetünk csinosba. Már a készülődés maga is élmény volt, előkerült a pálinka is csak hogy haza ízekkel kezdjük az estét. Aztán 7-kor az első program az esti show megnézése volt. Van egy nagy Show Lounge olyan, mint egy kisebb színház. ’The Brits’ nevű előadás volt, hasonló mint egy musical ismert angol számokkal, sok tánccal meg valami háttértörténettel. Egész jó volt, főleg hogy a táncosokat ismertük, hiszen nap mint nap találkozunk velük. Körülbelül egy órás műsor volt mindennel együtt. Utána beültünk egy bárba és a HR Manager meghívott minket egy italra. Ez egy Martini bár volt úgyhogy nyilván Martiniztunk. Az egész college, Isabel a trainerünk meg a Guest Services Manager is csatlakozott hozzánk. Közben persze ment a fényképezkedés is. A hajón elég sok fotós dolgozik, vannak ilyen műtermi hátterek, lehet a vendégeknek fényképeztetni magukat majd jól megphotoshoppolják a képeket úgy, hogy a szekrény méretű amerikaiak csak fél szekrénynek tűnnek, és persze mindenki veszi, mint a cukrot. Hát mi is fényképezkedtünk mindenféle háttér előtt. Sajnos nekünk is pénzbe fog kerülni, de majd megnézem milyenek lettek aztán veszek egyet emlékbe. Ezután már szóltak, hogy kész az asztalunk az étteremben. Két fő étterem van a hajón. A vendégek még mielőtt idejönnek a hajóra feliratkozhatnak a különböző időpontokra. Az egyik étteremben két vacsoraidő van: 6 és 8:15. A másik az ’your time dining’ ami azt jelenti, hogy akkor mész amikor akarsz viszont nincs foglalás úgyhogy lehet sort kell állni és várni az asztalra. Persze ezekben az éttermekben a vacsora maga az ingyenes csak az italokért kell külön fizetni. Isabel leszervezte, hogy ezen az estén mi is ott vacsorázhassunk. Azt rendelhettünk, amit akartunk, elég jól nézett ki az étlap. Persze előjött a kísérletezős kedvem (igen mostanában ilyen is van ételekkel kapcsolatban) és előételnek megkóstoltam az aligátorhúst. Nem sokszor eszik ilyet az ember és finom is volt. Főételnek valami speciális halat ettem, ami valami kitüntetett étel volt az étlapon. Hát az is isteni volt. Persze mások homárt rendeltek, amit én nem mertem bekockáztatni tekintve, hogy amúgy sem szeretem a tengeri herkentyűket. Azért megkóstoltam, és mint kiderült jól döntöttem. Ehhez még változnia kell az ízlésemnek. Aztán desszertnek forró csokikrém szerű valami (kicsit hasonlított a brownie-ra) vanília fagyival. Hát az volt a kis gasztronómiai túra csúcsa. Közbe persze boroztunk folyamatosan. Azt azért meg kell mondjam hogy én a magyar borokat még mindig jobban szeretem mint ezeket (azt hiszem Californiait ittunk). A vacsora után felmentünk a Punchliner club-ba ami egy tulajdonképpen egy Stand Up Commedy club. Megnéztünk 2 előadót, hát azt hittem bepisilek a nevetéstől. Kicsit tartottam tőle hogy nem fogom 100%ig érteni és persze nem is mindent, de sokkal jobban mint ahogy gondoltam. Nagyon élvezhető volt. Akkor már kb éjfél volt, úgyhogy úgy döntöttünk elmegyünk a Crew barba, mert ott meg James Bond party volt a személyzetnek. Huhh annyi James Bondot :D Azért is mentünk, mert persze azért ott még mindig gazdaságosabb italt venni. Akkor ott voltunk egy kicsit majd olyan fél 2 körül átmentünk a vendég discoba. Ahova egyébként mi is mehetünk majd a következő hajón azzal a különbséggel, hogy csak egyenruhában. Most volt az egyetlen és utolsó alkalom hogy saját ruhában mehettünk. Hát ki is használtuk, kb hajnali 4 ig táncoltunk. Ismertem a Dj-t mert ő hív mindig búvárkodni (csak eddig nem nagyon jött össze mert nincs rá idő) úgyhogy csak kértük a számokat. Nagyon nagyon jó buli volt. Aztán 4kor sajnos véget vetettek neki, úgyhogy felmentünk a Lido deck-re ahol a sok kajálda van a vendégeknek főleg büfé é látványkonyha és van egy 24 órás pizzéria, úgyhogy még jó magyar szokás szerint, buli után bekajáltunk. Az egész este tökéletes volt. Úgy éreztem magam, mint egy vendég.

Már csak 3 nap van hátra és úja útnak indulok. Megtudtuk, hogy valaki a college-ből itt marad ezen a hajón, mert kell egy agent ide is. Reméltem, hogy nem én leszek, és még nem hivatalosan, de az egyik srác mondta, hogy én más hajóra megyek. Ezt csak utolsó előtti nap fogjuk megtudni azt hiszem szerdán. Imádom ezt az érzést. Vajon mi a következő lépés? Vajon hova sodor most az élet?  Szerdán megtudom csütörtökön már megyek is. Addig még van 3 nap, minden nap 4-4 órákat dolgozunk most már abszolút élesben. Ma 4-re megyek csak szerencsére, úgyhogy van időm pihenni még.  Holnap megint Half Moon Cay-en leszünk és a drága Isabel csak este 8-ra tett minket be dolgozni Karolinával, úgyhogy megint egész nap kint lehetünk. Kicsit már szomorúak vagyunk, amikor előkerül a téma, hogy nemsokára búcsúzás van. Ennyi idő alatt ezek az emberek lettek a pót családom. Hiányozni fognak, de sose tudhatjuk mikor dolgozunk újra együtt…. Ilyen ez a hajós élet.

Hallottam otthon nincs túl jó idő már, úgyhogy holnap majd gondolok rátok napozás közben :)

Petra