Lets travel

Jó reggelt :)

Nem is indulhatna jobban ez nap. Megvolt az első vizyga és elég jól sikerült. Fél 10 van és én már a szobámban ülök és nincs semmi dolgom délelőttre. Elég hosszú volt majdnem 50 kérdéssel de elég gyorsan túl voltam rajta. Még lesz egy, majd kb másfél hét múlva és akkor ez a kettő alapján derül ki hogy átmentünk-e. Tegnap meg eddigi legjobb nap volt. Half Moon Cay-en voltunk és mindannyian kimehettünk, mert csak este volt egy 2 órás training semmi több. Reggel kilenckor horgonyzott le a hajó. Half Moon Cay egy privát sziget, nincs konkrét kikötő hanem a hajó leáll pár száz méterre és tender-ek viszik ki a vendégeket. Ahogy már írtam kb 30 lakója van a szigetnek akik karbantartják, ezért reggel az első tenderrel a személyzet nagy része kitelepül hogy ott szolgálják ki a vendégeket. Vannak kint bárok, kajálda, dj, fotósok, lifeguardok konkrétan minden. Mi is az első tenderrel mentünk ki. Reggel 9-től du 3-ig kint voltunk. Az egész sziget leírhatatlan. A képek egy kicsit visszaadják, de nem igazán. Hófehér puha homok, olyan tiszta víz amit még nem láttam, szikrázó napsütés. Függőágyak, napozóágyak, kis kunyhók amit a vendégek bérelhetnek egész napra, szól hangosan a zene, pincérek mászkálnak hogy felvegyék a rendelést. Láttuk a lovasokat is, akik szinte teljesen belemennek a vízbe. Mint egy álom sziget. Mondtam is hogy ott tudnék maradni pár napig. Pár óra alatt olyan színem lett mint itthon egy nyár alatt. Mindenki rák vörös fejjel ült este a trainingen. Volt egy óra amikor elkezdett esni az eső de nem nagyon érdekelt senkit. Fogtuk a koktélunkat és beleültünk a meleg tengervízbe és élveztük a zuhogó esőt. Délután 4-kor ment az utolsó tender vissza a hajóra. Mi már előbb eljöttük mert mindenki az utolsóval akar menni és nagy a sor, na meg persze vendégeké az elsőbbség. Amikor visszaértem kb fél órán át mostam ki a hajamból a homokot, de az egész szobánk tele van még mindig. Aztán muszáj volt lefeküdnöm aludni egyet mert 5-6 óra napon eléggé kiszívott. Este csak egy rövid training volt ami arról szólt hogy hogyan kell mozgássérült, hallássérült vagy vak vendégekkel foglalkozunk, a másik fele meg hogy hogyan kezeljünk vendégeket akik a hajón vesztik el egy családtagjukat vagy valami baleset történik. Néztük videót amiben történeteket meséltek el, hát nagyon megható volt. Volt egy családapa aki a felesége és a kisfia szeme láttára ugrott ki az erkélyről a vízbe. Akik egyébként kiugranak vagy kiesnek nagy valószínűséggel nem élik túl. Volt olyan aki a nászútján volt és amikor a feleség reggel felébredt nem volt mellette a férje. Azóta sem lett meg. Ilyen dolgok megtörténnek hiszen vendégek ezrei jönnek mennek a hajóutakon és a váratlan bármikor megtörténhet. És mi Guest Services vagyunk azok akikhez először odajönnek. Érdekes volt és nagyon megható az egész.

Egyébként tegnap előtt volt az első shift amiben már én dolgoztam és csak megfigyeltek.  Jó volt bár eléggé nyugis volt az egész. De végre már hasznosnak éreztem magam. Ma is majd csak este dolgozok úgyhogy itt van az egész nap. Sajnos pont Sea day van és egész nap csak megyünk de most legalább van időm írni, mosni meg gymbe menni. Kell ilyen nap is.

Képeket Half Moon Cayről teszek majd fel facebookra csak a legtöbbet nem az én gépemmel csinálták úgyhogy majd meg kell szereznem őket. Szép napot.

Petra

Sziasztok!

Két hete ilyenkor már a repülőn ültem. Olyan távolinak tűnik az egész. A napi teendők nem sokat változtak eddig. Kezdem érezni, hogy 2 hete nem volt szabadnap vagy szabad félnap. Viszont már közeledünk a változáshoz. Holnap van az utolsó nap, amikor az osztályban ülünk és elméletet tanulunk. Holnapután, azaz pénteken kezdődik a gyakorlat része. Már élesben mi fogunk foglalkozni a vendégekkel úgy, hogy valaki mindig ott áll és figyel. Megkaptuk a float-ot (az a pénz, amivel dolgozni fogunk) „mindössze” 2000 dollár. Néztem is nagyot, mert ez nagyon sok pénz. Növekszik a felelősség. Anya kérdezte múltkor, hogy pontosan mit is tanulunk mit is kell majd csinálni. Most már nagyjából átlátom és elég összetett dolog. Tulajdonképpen mi vagyunk a központ a hajón. Bármi kérdés, panasz, óhaj, sóhaj van, a kétezer vendég mindegyike odajön a Guest Service pulthoz. A cruise elején főleg olyanokkal hogy: nem tetszik a kabin, nem ezt foglalta, nem tudott róla, nincs meg a bőröndje, elvették a piát amit be akart csempészni…stb. Aztán cruise közben hogy: mi hogy működik, mi nem működik, mi veszett el, mit talált meg, milyen zaj van a szobában…stb. A vendég számláját is mi kezeljük. A hajón nem lehet sehol kézpénzzel fizetni. A szoba kulcs egyben egy kártya amire lehet rakni pénzt, lehet credit cardot csatolni hozzá…stb. Minden ezzel kapcsolatos dolgot mi intézünk: pénzt rakni, levenni, számlát aktiválni, szétszedni, leszedni….stb. Minden amit el lehet képzelni. A cruise végén jönnek hogy: én ezt nem fogyasztottam, nekem nincs már több pénzem, hol lehet leszállni, mi lesz a csomaggal, mennyit költöttem…stb. Szóval gyakorlatilag mindent.  Összesen 4 különböző programmal kell dolgoznunk. Így ennyi idő után kezd összeállni a kép. Holnapután kiderült mennyit is ért az elméleti oktatás. Volt egy meglepetés teszt pár napja. Előtte persze senki sem tanult kb mindannyian a crew bar-ban voltunk, ezért amikor másnap reggel Isabel meglepett minket mindenki nézett egy nagyot. Szerencsére sose volt problémám a tanulással és elég könnyen megmaradnak bennem a dolgok, úgyhogy nagyon jól sikerült. Nekem lett a legjobb :) Persze ez nem számít bele semmibe csak egy figyelmeztetés volt, hogy tanuljunk. Aznap amint befejeztük a tesztet volt pár szabad óránk. Akkor Karolinával fogtuk magunkat és kimentünk. Freeport nevű helyen állt aznap a hajó, ez is a Bahamákon van. A legrosszabb hely ahol szabadidőt kaphatttunk. Kb nincs semmi elérhető távolságra csak éttermek, boltok, bárok. De vásárolni nem akartam egyáltalán úgyhogy úgy döntöttünk hogy gyorsan megjárjuk a tengerpartot. 20 perces taxi út volt oda, ott voltunk kb 30 percet aztán vissza kellett mennünk, mert kezdődött az óra. Még így is megérte. Végre megmártózhattam a gyönyörű tiszta és meleg tengerben. Olyanok voltunk, mint két gyerek csak nevettünk és nem hittük el, hogy végre itt vagyunk. Mostantól hogy gyakorlataink lesznek több időnk lesz kimenni. Attól függ majd, hogy mikor dolgozunk. Vasárnap lesz az első Pay day-ünk… fizetééés. Megkaptuk a JP Morgan bankkártyát, minden két hét után oda utalják. Itt a hajón díjtalanul vehetünk le pénzt, ami azért elég jó. Bár még van abból bőven amit kihoztam, nem nagyon akarok méghozzányúlni a fizetéshez. De azért mindenképpen ki fogom használni a lehetőségeket. Mehetünk majd különböző túrákra, amiket a vendégeknek szerveznek. A legtöbbért nekünk is fizetni kell sajnos (30% kedvezmény jár). Minden van, amit el lehet képzelni. A búvárkodástól kezdve, delfinekkel úszás, lovaglás a tengerparton, rájákkal úszás, dzsip túra, robogó vagy jetski bérlés…huhh nem is tudom mind felsorolni. Holnap megint Orlandóban leszünk és lesz lehetőségem kimenni egy kicsit. Hiányzik a friss levegő, hiányzik a mozgástér és a változatosság. Tudom, hogy itt ez annyira nem jellemző, de ezeket nehezen viselem. Rossz hogy nincs természetes fény a kabinban, reggel sokkal nehezebb felkelni, viszont jó mert délután bármikor simán ledőlök aludni. Rossz hogy minden egyes nap ugyanabban a fehér egyenruhában kell lenni (nem ugyanabban pontosan, mert van 4 szett :D. Hiányzik a magyar kaja… jól főznek, finomak a meleg ételek de minden ami nem főtt az annyira mű. Már nem tudok mit enni reggelire.  Hiányoznak az otthoniak, hiányzik a családom, mindig amikor a napi 10 perc erejéig felmegyek a netre és látom a sok emailt anniyra jól esik mindig összeszorul a szívem. De ismerem én már ezt az érzést, ilyenkor kb 2-3 hét után van holtpont aztán könnyebb lesz.

Hát igen azért vannak negatív dolgok, persze miért ne lennének. Nem nyaralni jöttem. Viszont ma futás közben gondolkodtam el azon, hogy mikor is találtam ezt ki, hogy én ide akarok jönni? Már nem is emlékszem rá. Ez is egy őrült ötlet volt, amit csak úgy eldöntöttem, és amikor megkérdezték, hogy miért, csak annyit tudtam mondani hogy nem tudom…csak mert tudom hogy jó lesz.

Mindenkinek teljesüljenek így az álmai :)

Petra

Sziasztok!

Eléggé felgyorsultak az események mostanában. Kora reggeltől késő estig folyamatos mozgásban vagyok. Kb hat órákat alszok minden este és kezdem érezni hogy ez nem elég. Ma este meg is beszéltük Karolinával, hogy időben lefekszünk, hogy legalább a 8 óra meglegyen. Az egész napos trainingek egyre fárasztóbbak. Észrevettem, hogy az elején még lelkesen figyeltem és tanultam de most már egyre nehezebb koncentrálni. Reggel 8-tól du 5-ig ülünk és tanulunk szabadnap nélkül. Aztán utána még mindenkinek van egy óra gyakorlat ami azt jelenti hogy megyünk a Guest Services-hez, beállunk egy GSA (a pozíció amit csinálni fogok – guest services associate) mögé és figyeljük mit csinál. Általában érdekes és gyorsan elmegy az idő, na meg jó szórakozás figyelni a vendégeket. De van, amikor olyan unalmas, hogy 2 percenként nézem az órát. Egyébként nagyon sok mindent lehet tanulni ezekből az egy órákból, néha hasznosabb, mint az egész napos elmélet. Most már tényleg nagyon várom, hogy elkezdjük. Ma indult egy újabb 5 napos cruise. Ennek a végén, azaz valamikor szerdán vagy csütörtökön lesz az első vizsga. Ez főleg az elméleti részből és utána élesben beállunk a pultba és mi fogjuk csinálni a dolgokat. Persze lesz egy trainerünk aki árnyékként követ és sikít, ha valamit rosszul csinálunk. Egyre több kapcsolatom van már vendégekkel. Sokat vagyunk vendégtérben és mindig megállítanak és kérdeznek. Sokkal lazább itt minden, mint a Four Seasonsben volt. Ott mindig mindenkinek „jó napot” köszönés Mr és Mrs megszólítás. Itt a vendégeknek „Hello” a köszönés legtöbbször és mindenkit a keresztnevén szólítunk. Elég nehéz hozzászokni. Meg egyébként maguk a vendégek is sokkal lazábbak. Persze panasz az van, de itt nem mindig a vendégnek van igaza. A társaság is nagyon jó most már sok embert ismerek a college-on kívül. Amikor megtudták, hogy búvárkodom rögtön mondták, hogy menjek, amint tudok és elintézik nekem. Csak majd a kártyámat kell megszerezni. Itt tényleg minden a kapcsolatokról szól. Ki kit ismer, milyen szívességet lehet kérni. Mint a való életben csak itt kicsiben. Kár hogy 3 hét múlva lehet mindent előröl kezdeni az új hajón. Nagyon szeretnék nagyobb hajóra kerülni. Csak hogy azt is kipróbáljam. Na meg kicsit kikerülni a Bahamákról (mert ugye ez most csak oda megy) és menni Mexikóba, meg a Karib más részeire. Nagyon örülnék Hawainak is, bár arra kicsi az esély. Ez az egész egy zsákbamacska. Megírjuk az utolsó tesztet 3 hét múlva aztán egyszer csak a Miami központi irodából megküldik, hogy ki hova megy. Ez az izgi része. De addig még sok minden van. Megvolt az első crew party is. A crew bar minden este nyitva van de ilyen party egyszer van egy hónapban. Rendes dj-vel disco az egyik vendég lounge-ban. Egész jó volt, bár fél 3kor lelőtték, és csak olyan 12-kor indult be. De jó volt táncolni meg kicsit feloldódni. Az is okos dolog hogy fél 2-kor bezárják a bárt, nincs több alkoholfogyasztás. Mivel mindenki dolgozni másnap (itt nem létezik az a fogalom, hogy szabadnap) hasznos dolog nem full ittasan elmenni aludni.

Egyébként nagyon jól érzem magam. Szeretem, hogy pörögnek a napok, még ha néha szenvedek a fáradtságtól is. Mindig van mit csinálni és ha egyedüllétre vágyom csak elmegyek a gymbe, zene a fülbe és mehet a futás. Furcsa hogy még csak másfél hete vagyok itt, mert olyan mintha már egy hónapja ezt csinálnám. Annyira távolinak érződik az otthon időben és távolságban. Eddig minden olyan, amire számítottam és remélem ilyen is marad. Lelkileg meg fel vagyok készülve a nehezebb időszakokra is.  Ami nehéz hogy eddig egyszer jutottunk ki a hajóról akkor is csak Orlandónál ahol tulajdonképpen nincs semmi csak Walmart meg egy pláza. Maga a város az 45 perc. Valószínű jövő héten már lesz lehetőség megmártózni a tengerben és élvezni a Bahamákat. De addig csak a tanteremből bámuljuk a fehér homokot.

Sajnálom hogy nem nagyon válaszolok a személyes emailekre de örülök ha a blogra van időm. Szép lassan mindenkinél jelentkezek.

Petra

Sziasztok ismét :)

Úgy gondoltam kicsit leírom, hogy is működnek itt a dolgok, csak mert nekem már természetes, de lehet hogy nem volt eddig tiszta amiket írtam. Szóval ez a hajó az év minden napján mozgásban van. Nincs olyan nap (legalábbis nem sok) amikor nincsenek vendégek rajta. 4 és 5 napos cruise-okat csinál. Most egy 4 naposon vagyunk, ami azt jelenti, hogy csütörtökön volt felszállás a vendégeknek Orlandóban, pénteken Nassauba ért a hajó és egész nap ott volt, majd este elindult újra. Szombaton Half Moon Cay volt az állomás, ami egyébként egy kis sziget a Bahamákon és a Carnival cég a tulajdonosa. Kb 30-an élnek rajta akik karbantartják a szigetet hogy mindig képes legyen fogadni a vendégeket. Amikor a hajó ott áll akkor a bar, a spa, a kajások kipakolnak a szigetre és egy nagy „pikniket” rendeznek. Szombat délután újra elindul a hajó majd vasárnap Sea day van ami azt jelenti hogy nem köt ki sehol. Ilyenkor sokkal több program van a hajón. Hétfőn pedig visszaér Orlandoba, leszállnak a vendégek és délután száll fel a következő csapat aki megindul az 5 napos útra (ezt még nem tudom hogy hogy épül fel).

Közben megvolt a túránk ahol körbevezettek minket az egész hajón. Csináltam pár képet úgyhogy majd rakok fel facebookra párat. Nagyon szép az egész, tele mindenféle szórakoztató központokkal, bárokkal éttermekkel. Most már nagyjából átlátom, hogy mi hol van. Voltunk a Crew barban is megittuk az első italunkat a hajón. Hát nem esett túl jól. Hozzá kell tenni hogy a hajó megint úgy dölöngélt hogy a végén már úgy mozogtam mint egy részeg ember: faltól falig. Az a legrosszabb benne hogy nem tudod megállítani. Na és erre az érzésre ráittam egy gintonicot, annyira megfájdult a fejem hogy el is mentem utána aludni. Mondják hogy kell idő mire megszokja az ember és lehet hogy csak 3-4 nap után jön ki a hányásos tünet. Szuper :D Egyébként a crew bárban nagyon olcsó minden. Beszerzési áron adják és úgy töltenek hogy egy percig nem figyelnek a pontos kimérésre. Lesznek ott nagy bulik már látom.

Egyre sűrűbbek a napjaink. Minden nap fél 8-kor van kelés, reggeli majd indul a tanulás. Csak ülünk a teremben és órákon keresztül csak kapjuk a rengeteg infót, amit tudni kell. Aztán van egy egy órás ebéd szünet majd vissza a terembe kb 4-ig. Utána elmegyünk egy órás megfigyelésre a Front Deskre ahol majd dolgozni fogunk. Most még persze csak állunk és figyelünk. Aztán utána megyek kondiba, mert nem bírom ezt a sok ülést. Alig mozgunk valamit, mert nincsenek nagy távolságok. Hiányzik a bicajozás meg a séta. Úgyhogy ezt a kondiba vezetem le, ami nagyon nagyon jó. Ugye a vendégkondit használhatjuk, ami fent van a 12. „emeleten” a hajó elején. A futópadok (amit főként használok) úgy vannak állítva hogy miközben futsz a nagy ablakokon kilátsz előre a tengerre ahogy megy a hajó. Eszméletlen, néha majdnem leesek a padról úgy elmerengek. Aztán kondi után vacsi, majd tanulás újra. Persze akkor már csak a kabinban az ágyban. Muszáj mindennap átnézni az aznapi anyagot mert ha felgyülemlik nem lesz idő egybe bevágni. Minden este egy órát minimum tanulok ami azért is jó mert másnap reggel mindig ki is vagyunk kérdezve. Sokszor nehéz rávenni magam hogy nekiálljak de aztán meggyőzöm magam hogy ezért vagyok itt. Tanulás után még 10 körül egy kis crew bar néha belefér, csak hogy legyen egy kis lazulás is. Hát ilyen napok után érzem a fáradtságot, de jó érzés. Végre másfél hónap után újra van mit csinálni.

A kajáról akartam még írni kicsit. Nekem nagyon bejön. Sokan mondják, hogy unalmas, de én szerintem el leszek vele pár hónapig. Minden nap ebére és vacsira van hal (eszek is kb mindig) meg csirke meg valami speciális hús (sok az indiai szakács úgyhogy nem ritka a csípős). Mellette van még tészta, különböző köretek meg párolt zöldség. Ezek a meleg ételek, ami mellett van egy full salátabár minden jóval, amit el lehet képzelni. Annyi olivabogyót eszek, amit eddig összesen nem ettem. Van egyébként mindig leves (bár inkább ilyen pépes akármi) meg gyümölcsök meg desszert. Hát sütit egyszer próbáltam de ott is hagytam annyira édes és habos babos volt. Reggelire mindig van tojás különböző formában meg virsli, de van tejbegríz, édes bundás kenyér, müzli, joghurt…stb. Egész jó, bár a kávé szörnyű. Ez a legnagyobb bánatom. De hát semmi sem lehet tökéletes. Egyébként ilyen étkezéssel meg edzéssel jól érzem magam. Emlékszem pár éve, amikor kint voltam Amerikában az volt a legnagyobb bajom, hogy a sok műétel felfújt és sose laktam jól csak meghíztam. Itt jókat eszem és nem is kell sokat. Jaj egyébként most hogy sokat járunk vendégtérbe… annyira kövérek az amerikaiak. Régen ez nem tűnt annyira fel, most viszont elég szembetűnő. Nem túlsúlyosak hanem nagyon kövérek. Néha azon gondolkozom hogy vajon hogy tudnak mozogni. Borzasztó. Örülök hogy európai vagyok és valódi ételt eszem… már amikor éppen otthon vagyok. :)

Jóéjt :)

Petra

Sziasztok!

Megint van egy kis időm írni, mert sajnos most a szobán kívül sok helyre nem mehetek. Már vége van az egész napos training-nek, vacsi viszont még nincs. Itt áll a hajó a Bahamákon dél óta és mi nem mehetünk ki, mert még nem kaptuk meg a crew ID-t (ez a személyazonosító okmányunk itt) és anélkül nem lehet elhagyni a hajót. Csak a fedélzetről tudtuk figyelni a külvilágot. Az első gondolatom, amikor megláttam, az volt, hogy mindjárt kiugrok ebbe a gyönyörű kék és türkiz vízbe. Annyira szép idő volt és olyan hívogató az egész. Pont ilyen magánházakra nézett a deck saját kis stranddal, úgyhogy az összes szünetben csak álltam és néztem. Tudom, hogy hozzá fogok szokni, de ez még nagyon új nekem. Egyébként a hajón se mehetünk még sehova, mert még nem vezettek minket körbe és eltévednénk. Másrészt ma este meg „formal night” van ahol minden dolgozó és minden vendég csinosba öltözik és lehet találkozni a kapitánnyal. Ez minden 4 vagy 5 napos cruise alatt egyszer van, hosszabbaknál kétszer. Nekünk a csinos az egyébként sötétkék egyenruhát jelent, amit még nem láttam, és nem is fogok még egy ideig, mert a college alatt (így hívják ezt a 4 hetes traininget) mi ilyet nem kapunk. Úgyhogy ezeken az estéken nekünk távol kell maradnunk a vendégterektől. Majd ha már élesben megyek egy másik hajóra, akkor ott kapok. A fehér, mindennapi egyenruhát viszont ma megkaptuk. Fehér ing, fehér nadrág vagy szoknya meg fehér cipő. Hát ebből az ing még egész jó, a nadrággal már bajok vannak. Eszméletlenül kicsi derékban viszont olyan buggyos hogy kétszer bele lehet férni. Mindenkinek nagyon előnyös. Szoknyát meg nem kaptunk, még mert most épp nincs olyan méretekben. Remélem, hogy lesz, mert én azt preferálnám. Isabel majd megpróbál szerezni.

A training egyébként jó volt bár nagyon fárasztó. Ez nem olyan, mint amikor a suliba beültem egy előadásra és a végén már nem is figyeltem, mert vizsga előtt úgyis megtanulom vagy mert nem fontos. Hát itt mindenre nagyon kell figyelni és jegyzetelni, mert rengeteg új dolog van és nagyon gyorsan meg kell emészteni, felfogni és megjegyezni, mert már jön a következő. Nincs sok időnk és utána élesben kell hasznosítani. Most is épp tanulnom kellene, de tele van a fejem. Kaptunk egy nagy mappát tele anyaggal még jegyzetfüzetet, tollat és kiemelőt is. Csak hogy inspiráljanak :D Egyébként sokkal könnyebben értek meg dolgokat a tapasztalatom miatt. Nagyon hasonlóan működik, mint egy hotel és ez nagy segítség lesz később. Ma végigmentünk elméletben egy térképpel a hajónak a különböző részein, az éttermeken bárokon, szórakoztató részeken, boltokon. Érdekes hogy már 2 napja itt vagyok, de alig láttam valamit abból, hogy hol lakunk. Holnap majd egyenruhában végig fognak minket vezetni. Nagyon sok minden van. Vendégként tuti nem unatkoznék akár több hétig is… persze ha lenne pénzem. Mert az egy dolog hogy all inclusive ellátás de abban csak a kaja van benne. Ital, meg más egyéb plusz szolgáltatások nincsenek.

Összevetve mindent eddig tetszik. Jó a csapat (bár az új embereken kívül mást még nem ismerek), ma megyünk este a crew bar-ba kicsit lelazulni. Persze csak óvatosan mert holnap vérvétel. Egészségügyi teszt hogy minden rendben van-e. A szobámat is megszoktam, kezdek eligazodni hogy mi hogy működik. Bár már alig várom, hogy mindent tudjak, munkába álljak és élvezzem az egészet, persze ez még odébb van. Addig élvezni próbálom a tudatlanságomat.

Na megyek vacsorázni. Üdvözlet innen a napsütötte Nassauból, remélem oda is elér még kicsit a nyár.

Petra

Sziasztok!

Két napja még a szomorú esős Budapestet hagytam el hasonló hangulatban, most meg már az Atlanti Óceánon, egy hajón ringatózok és Amerikán gondolkodok, meg hogy valahogy mindig visszafúj ide a szél. Most épp egy óceánjáró hajón fogok dolgozni ’Guest Service Associate’ pozícióban - ami magyarul leginkább recepcióst jelent - a Carnival Cruise Lines nevű társaságnál. A repülőút nagyon hosszú volt és eléggé megviselt. Nem voltam ráhangolódva és úgy nem annyira egyszerű. Most már kicsit jobb, kicsit fellelkesültem, hogy újra itt lehetek. Izgalmas a kaland, ami vár…

Megvolt az első nap a hajón. Az első dolog, ami eszembe jut az információ túladagolás. Fél 10-kor ültünk fel a buszra a hotelnél – ahol első este biztosítottak szállást - és hoztak ki minket a kikötőbe. Több új és visszatérő dolgozó is volt. Carnival Ecstasy nevű hajóra kerültünk. Amikor megláttam elfogott az izgalom. Sokkal nagyobb, mint gondoltam. 14 ’deck’ azaz emelet van rajta. Persze azt később tudtam, meg hogy ez egy kis hajónak számít. 920 fős személyzet van és a 2600 vendég fér el. Akkor milyen lehet a nagy?? Hosszas ellenőrizgetés, átvilágítás után felszálltunk a hajóra. A nap eleje főleg adminisztrációból állt: szerződés aláírás, útlevél leadás, form töltögetés. Aztán megkaptuk a kabinunkat. Lent van a hajó belsejében, már a vízszint alatt (bíztató :D). Picike kabin emeletes ággyal, egy asztal, szék, tv, szekrény, pici fürdő. Egy lengyel lány lett a szobatársam, Karolnia. Aztán volt eligazítás a hajó biztonsági dolgairól. Na, hát ott már úgy éreztem, hogy rengeteg új dolgot kell megjegyezni. Mikor mit kell tenni, kit kell hívni, mit kell megnyomni, mit kell bezárni, hogy kell működtetni. Mi mit jelent és mi az eljárás. Rengeteg anyagot kaptunk, amit ma este át is nézek, mert ebből tesztet is írunk majd. Közben valamikor ebédeltünk is ami nagyon jó volt. Kicsit féltem, mert a szállodában borzasztó volt a reggeli. Csak édes péksüti, még a kenyérnek is édes íze volt. Minden cukros vagy íztelen. Hús, ami 1% húst és omlett, ami 0% tojást tartalmaz. Kávé, aminek tea színe van és lekvár, ami olyan átlátszó mint a méz. Na, hát ez Amerika. De a hajón az ebéd finom volt. Volt hal, meg többféle husi, sok saláta meg leves. Én ezzel már elvagyok és talán nem gurulva jutok majd haza :D Aztán délután kicsit körbevezettek minket a hajón, aminek annyi értelme volt mintha egy vak embernek mutogatnál térképet. Jobban összezavarodtam, mint előtte. Ezerféle lépcsőház, külön nevei a deck-eknek, szűk folyosók, liftek. A végén nem is tudod, hogy a víz merre van. Aztán volt egy másik eligazítás, ami a trainingünkről szólt. Úgy lesz, hogy 4 hetet leszünk ezen a hajón, 12-en vagyunk ezen a trainingen mindenféle nemzet. Mindent megtanítanak, gyakorlati és elméleti dolgokat, majd a végén egy tesztet kell írni. Ha 80% megvan, akkor küldenek ki arra a hajóra ahol leszek a következő 6 hónapban. Ha nincs, akkor mehetek haza.

Van egy trainerünk, Isobel. Nagyon kedves és segítőkész. Két héten keresztül minden nap reggel fél 9től délután 5-ig training. Isobel mondta, hogy esténként érdemes tanulni, és átnézni az aznap tanultakat mert rengetek az információ. Hát ezt már az első nap éreztem. A végére nagyon elfáradtam. Mondjuk az is közrejátszhat, hogy mire befejeztük otthon már hajnali 1 volt és még nem sikerült átállnom. Aztán volt vacsi, ami szintén svédasztalos meleg étel. A fedélzeten nem lehet kézpénzzel fizetni. Kaptunk egy kártyát amire rátesszük a pénzt és mindenhol azzal fizethetünk. Van egy Crew bar ami a személyzeti bár, ott lehet vizet, alkoholt, cigit meg egyéb dolgokat venni. Szoktak lenni bulik, van csocsó, biliárd, darts…stb. Onnan ki lehet menni a fedélzetre ami csak a miénk. Este elmentünk vizet venni és kimentem. Annyira gyönyörű. Korom sötét óceán és csak a telihold világítja meg. Csak álltam ott a hatalmas szélben és élveztem a látványt. Végre itt vagyok, ideértem.

Most itt fekszem az ágyban.  Hozzá kell tenni olyan mintha egy bölcsőben feküdnék. Elég nagy a szél és úgy ring a hajó, hogy még én is beleszédültem pedig én bírom az ilyeneket. A legrosszabb hogy nagyon lassan és nagyokat ringatózik. Mondták, hogy ez tényleg kicsit extrém.

Karolinával egy óráig szereltük és variáltuk az átalakítóinkat, hogy minden működjön. Nem egyszerű az élet. Wifi nincs ingyen. Most megvettem 20 dollárért a 200 perces internet kártyát ami drága, de máshol csak a kikötőkben van net és training alatt nem lesz sok idő kimászkálni. Holnap Nassau-ba érünk a Bahamákra. Állítólag egy órára ki fogunk tudni menni :)

Hát azt hiszem lefekszem mert elég sok információt kell feldolgoznom és holnap jön az újabb löket. Képeket nem nagyon csináltam, mert nem volt idő, de majd Facebookra teszek fel. Nemsokára írok újra hogy ti is érezzétek az információ löketet.

Jóéjt :)