Lets travel

Sziasztok!

Napok óta jutnak eszembe dolgok mikről kellene, mikről szeretnék írni. De mire odaérek, hogy leülök és nekiállok írni a felére nem emlékszem. Tudom az előző bejegyzésem kicsit szomorkásra sikeredett. Ettől valós ez az egész, nem minden fenékig tejfel szokták mondani. Hogyha mindig minden jó lenne az életben és minden sikerülne, azt már nem tudnánk értékelni. Szóval most tudom értékelni hogy jóra fordulnak a dolgok. Megvolt Halloween, az első night club-os estém az első show amit láttam  és sok minden más jön. Kezdem talán az elején. Múlt szerdán volt a dolgozói Halloween party ami nagyon jól sikerült. Elég sokan komolyan vették, „vagyonokat” költöttek jelmezre. Itt ennek elég nagy a hagyománya. Én nekem nem volt semmi jelmezem, kaptam kölcsön nyakkendőt meg fehér inget és diáklány lettem. Nem túl kreatív de jobb mint a semmi. Szóval a buli nagyon jó volt. Tele volt a hely és sok új emberrel találkoztam.  Másnap a valós Halloween napján a vendégeknek volt buli. A nagy részük ténylegesen beöltözött, olyan jelmezek voltak hogy élmény volt dolgozni. Ja és a legszebb az egészben hogy mi is dolgozhattunk a jelmezünkben. Nagyon vicces volt ahogy egy vámpír, egy Joker vagy épp egy tündér vesz be kézpénzt és válaszolgat a kérdésekre. Szóval igazi amerikai Halloween pipa… ha jövőre is ezen a földrészen leszek komolyabban kell készülni. Aztán egyik este spontán munka után lementünk a crew barba. Ez meglepő ezen a hajón mert a guest services csapat nem nagyon jár én meg annyira még nem ismerek senkit hogy egyedül menjek. Szóval lementünk elkezdtünk iszogatni aztán jött az ötlet hogy Night Club. Ugye az a vendégeknek van, de a magasabb pozícióknak megvan az a kiváltsága hogy mehet discoba, persze kizárólag egyenruhában. Szóval végre 2 hét után eljutottam és nagyon jó volt. Az egyik vendég fel is ismert és odajött. Persze másnap 8kor kezdtem, inkább nem fejteném ki mennyit ért a napom. Aztán egyik este Evannal az amerikai sráccal (aki, miután Felipe elmegy jövő héten, az egyetlen fiú a csapatban és meleg) beültünk egy esti showra. Singing with the Big Band. Chris egy amerikai énekes rakta össze a showt Sinatra dalokból, táncból és egy kis commedy-ből áll. Ismerem egyébként, múltkor Hondurason ismerkedünk össze. Annyira jó volt hogy ma este újra megnéztem. Színvonalas előadások vannak esténként, szép lassan beülök majd mindegyikre. Szóval összegezve, az elmúlt hét eseménydús volt. Talán azért voltam magam alatt múlt héten, mert semmi mást nem csináltam csak dolgoztam ettem és aludtam. Így nem lehet túlélni. Kell valami amivel kikapcsol az ember. Crew bar, társaság, leszállás a szigeteken….akármi. De ezt megtanultam.

A munkával kapcsolatban egyre jobban megy minden, kapok is pozitív visszajelzéseket a többiektől is. Ugye írtam hogy milyen jó hogy lesznek magyar vendégek a héten. Hát igen…. Korán örültem. Igen vannak de annyi baj volt velük inkább nem is kezdem el felsorolni. De nem is az volt a legrosszabb, hanem hogy én mindent megtettem hogy segítsek, tényleg többet tettem mint ami elvárható volt de ahelyett hogy kis hálát láttam volna csak jött ez az ’én orvos vagyok otthon mi nem erre fizettünk be semmilyen megoldás sem jó’. Aztán mondta a horvát lány hogy az elején ő is azt hitte hogy az amerikaiakkal több gond van… de a kelet-európaiak sokkal rosszabbak. Olyan negatív szemléletet tudnak hozni. Persze nem akarok általánosítani aranyosak meg minden ez csak egy megfigyelés. Érdekes… kicsit csalódtam is. Na de mindegy kezdek hozzászokni a vendégekhez. De tényleg nem egyszerű. Múltkor kicsit besokalltam péntek este amikot egész este kilométeres sor volt a pult előtt. Szó szerint daráltuk a vendégeket. Ugye másnap mindenki leszáll úgyhogy mindenki az utolsó pillanatra hagyja a számla rendezést. Hajnali fél 4ig sor volt a desk előtt állítólag (én már nem voltam ott). Szóval olyan fél 12 lehetett, hulla fáradt voltam de persze megpróbáltam nem mutatni és kedvesen válaszolni minden kérdésre. Amikor jött ez a pasi akinek erős orosz akcentusa volt. Elkezdett kérdezősködni a hűségprogramokról én válaszoltam de olyan dolgokat kért amiket utolsó este éjfélkor már nem volt lehetőség teljesíteni. Egyre idegesebb lett káromkodott és úgy beszélt velem mintha sz@rdarab lennék. Amikor a számláját magyaráztam és nem értette hogy x meg x az 2x akkor már tajtékzott és mondta hogy valaki mással akar beszélni mert én nem tudom elmagyarázni. Persze egy mondatban a ’fuck’ szó jó párszor elhangzott. Na akkor megfordultam bementem hátra és kellett 10 perc amíg lenyugodtam. Meg kell tanulni ezeket a dolgokat nem magamra venni mert ezek az emberek az összes frusztrációjukat és dühüket rajtunk töltik ki. Na mindegy csak le akartam írni hogy vannak nagyon nehéz pillanatok. De másik oldalról van nagyon sok kedves vendég hálásak és jó kommentet hagynak a nevemmel.

Na mára ennyi mert készülődnöm kell, megyünk kikapcsolódni egy kicsit. Szép napot mindenkinek, én Hondurason töltöm a délelőttöt az tuti :)

Petra