Sziasztok!
Megint egy hét eltelt, vasárnap lesz 2 hónapja, hogy itt vagyok. Két hónap, ami úgy érződik, mintha már sokkal régebben itt lennék, mégis annyira gyorsan eltelt. Időzavarban vagyok főleg hogy November közepe van és abszolút nem érzem az őszt. Ma voltam a Staff Administration Office-ban egy másik ügy miatt de kíváncsiságból megkérdeztem hogy hogy is van ez a 6 hónap, college beleszámít-e. Mondták hogy a rendszerben a sign off date (a nap amikor leszállok) március 22. Meg is lepődtem hogy ez így megvan már. Persze mások felvilágosítottak hogy ez még változhat bármikor de legalább van egy elképzelés. Anya, Apa Húsvétra otthon leszek :)
Múlt hét szombaton történt egy kis baleset. Szombati nap mindig őrültek háza. Már délután volt, éppen kezdtem a shiftemet, amikor le kellett vinnem két vendéget megmutatni nekik egy új szobát. Beszélgettünk, sétáltunk le a lépcsőn, amikor egyszer csak valahogy rosszul léptem, a bokám kicsavarodott és lezúgtam a lépcsőn. Rögtön megpróbáltam felállni mert annyira ciki volt a vendégek körül a földön ülni, de nem tudtam. A vendégeim persze rohantak, hogy úristen jól vagyok e. A bokám háromszor nagyobb volt és nagyon fájt. Szerencsére ott volt pont a szobatársam úgyhogy hívta a medical centert hogy küldjenek egy tolószéket. Kb 10 percig ott ültem a földön sajgott a bokám és nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek. Aztán már csak nevetni tudtam, hogy hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Aztán levittek a dokihoz, megröntgenezték a bokámat és szerencsére nem volt semmi törés vagy repedés. Aztán bekötötték akartak adni fájdalomcsillapító szurit de azt inkább kihagytam. Aztán persze mivel egy emberrel kevesebben vagyunk muszáj volt dolgoznom, beültettek a telefonhoz és azóta csak phone dutykat csinálok napi 6-8 órában. Mivel abszolút nem tudtam ráállni mankóval jártam mindenhova, ami nem mindig egyszerű tekintve hogy egy mozgó hajón vagyunk. Ma szerda van és már sokkal jobb. Most már csak kék zöld lila foltok vannak rajta de nincs feldagadva. Kezdek lassan rálépni de még azért nem erőltetem. Hát ez az én szerencsém. Sokkal rosszabbul is járhattam volna, jó hogy tudok azért dolgozni és nem kell egész nap a kabinban kuksolnom. Persze az 1000 dolgozóból már legalább 500an megkérdezték mi történt és kérdezik mindennap hogy hogy vagyok. Kapom a törődést :)
Hát nagyjából ez minden most, csak meg akartam osztani a történetet mielőtt mindenki kiakad a képen amit feltöltök :D
Petra
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.