Sziasztok!

Két napja még a szomorú esős Budapestet hagytam el hasonló hangulatban, most meg már az Atlanti Óceánon, egy hajón ringatózok és Amerikán gondolkodok, meg hogy valahogy mindig visszafúj ide a szél. Most épp egy óceánjáró hajón fogok dolgozni ’Guest Service Associate’ pozícióban - ami magyarul leginkább recepcióst jelent - a Carnival Cruise Lines nevű társaságnál. A repülőút nagyon hosszú volt és eléggé megviselt. Nem voltam ráhangolódva és úgy nem annyira egyszerű. Most már kicsit jobb, kicsit fellelkesültem, hogy újra itt lehetek. Izgalmas a kaland, ami vár…

Megvolt az első nap a hajón. Az első dolog, ami eszembe jut az információ túladagolás. Fél 10-kor ültünk fel a buszra a hotelnél – ahol első este biztosítottak szállást - és hoztak ki minket a kikötőbe. Több új és visszatérő dolgozó is volt. Carnival Ecstasy nevű hajóra kerültünk. Amikor megláttam elfogott az izgalom. Sokkal nagyobb, mint gondoltam. 14 ’deck’ azaz emelet van rajta. Persze azt később tudtam, meg hogy ez egy kis hajónak számít. 920 fős személyzet van és a 2600 vendég fér el. Akkor milyen lehet a nagy?? Hosszas ellenőrizgetés, átvilágítás után felszálltunk a hajóra. A nap eleje főleg adminisztrációból állt: szerződés aláírás, útlevél leadás, form töltögetés. Aztán megkaptuk a kabinunkat. Lent van a hajó belsejében, már a vízszint alatt (bíztató :D). Picike kabin emeletes ággyal, egy asztal, szék, tv, szekrény, pici fürdő. Egy lengyel lány lett a szobatársam, Karolnia. Aztán volt eligazítás a hajó biztonsági dolgairól. Na, hát ott már úgy éreztem, hogy rengeteg új dolgot kell megjegyezni. Mikor mit kell tenni, kit kell hívni, mit kell megnyomni, mit kell bezárni, hogy kell működtetni. Mi mit jelent és mi az eljárás. Rengeteg anyagot kaptunk, amit ma este át is nézek, mert ebből tesztet is írunk majd. Közben valamikor ebédeltünk is ami nagyon jó volt. Kicsit féltem, mert a szállodában borzasztó volt a reggeli. Csak édes péksüti, még a kenyérnek is édes íze volt. Minden cukros vagy íztelen. Hús, ami 1% húst és omlett, ami 0% tojást tartalmaz. Kávé, aminek tea színe van és lekvár, ami olyan átlátszó mint a méz. Na, hát ez Amerika. De a hajón az ebéd finom volt. Volt hal, meg többféle husi, sok saláta meg leves. Én ezzel már elvagyok és talán nem gurulva jutok majd haza :D Aztán délután kicsit körbevezettek minket a hajón, aminek annyi értelme volt mintha egy vak embernek mutogatnál térképet. Jobban összezavarodtam, mint előtte. Ezerféle lépcsőház, külön nevei a deck-eknek, szűk folyosók, liftek. A végén nem is tudod, hogy a víz merre van. Aztán volt egy másik eligazítás, ami a trainingünkről szólt. Úgy lesz, hogy 4 hetet leszünk ezen a hajón, 12-en vagyunk ezen a trainingen mindenféle nemzet. Mindent megtanítanak, gyakorlati és elméleti dolgokat, majd a végén egy tesztet kell írni. Ha 80% megvan, akkor küldenek ki arra a hajóra ahol leszek a következő 6 hónapban. Ha nincs, akkor mehetek haza.

Van egy trainerünk, Isobel. Nagyon kedves és segítőkész. Két héten keresztül minden nap reggel fél 9től délután 5-ig training. Isobel mondta, hogy esténként érdemes tanulni, és átnézni az aznap tanultakat mert rengetek az információ. Hát ezt már az első nap éreztem. A végére nagyon elfáradtam. Mondjuk az is közrejátszhat, hogy mire befejeztük otthon már hajnali 1 volt és még nem sikerült átállnom. Aztán volt vacsi, ami szintén svédasztalos meleg étel. A fedélzeten nem lehet kézpénzzel fizetni. Kaptunk egy kártyát amire rátesszük a pénzt és mindenhol azzal fizethetünk. Van egy Crew bar ami a személyzeti bár, ott lehet vizet, alkoholt, cigit meg egyéb dolgokat venni. Szoktak lenni bulik, van csocsó, biliárd, darts…stb. Onnan ki lehet menni a fedélzetre ami csak a miénk. Este elmentünk vizet venni és kimentem. Annyira gyönyörű. Korom sötét óceán és csak a telihold világítja meg. Csak álltam ott a hatalmas szélben és élveztem a látványt. Végre itt vagyok, ideértem.

Most itt fekszem az ágyban.  Hozzá kell tenni olyan mintha egy bölcsőben feküdnék. Elég nagy a szél és úgy ring a hajó, hogy még én is beleszédültem pedig én bírom az ilyeneket. A legrosszabb hogy nagyon lassan és nagyokat ringatózik. Mondták, hogy ez tényleg kicsit extrém.

Karolinával egy óráig szereltük és variáltuk az átalakítóinkat, hogy minden működjön. Nem egyszerű az élet. Wifi nincs ingyen. Most megvettem 20 dollárért a 200 perces internet kártyát ami drága, de máshol csak a kikötőkben van net és training alatt nem lesz sok idő kimászkálni. Holnap Nassau-ba érünk a Bahamákra. Állítólag egy órára ki fogunk tudni menni :)

Hát azt hiszem lefekszem mert elég sok információt kell feldolgoznom és holnap jön az újabb löket. Képeket nem nagyon csináltam, mert nem volt idő, de majd Facebookra teszek fel. Nemsokára írok újra hogy ti is érezzétek az információ löketet.

Jóéjt :)